Elismerem, a 4-es metró egészen jót tett Budapest ezen környékének, és a II. János Pál Pápa tér is pofás lett, amúgy a kényelmem megőrzése miatt ezentúl, PPt-nek fogom hívni. Az is világos, hogy a látványos megújulás nem következhet be egyik pillanatról a másikra, így üdvözlöm a szépítés és modernizálás irányába tett lépéseket. Ettől viszont hihetetlen nevetséges kezd lenni a környék.
Az egyik utcában pofás kávézók, szép új irodaépületek, aztán lépsz kettőt, és még a kutyaszart sincs időd egy ottfelejtett injekciós tűvel kipiszkálni a cipőd talpából, mert félsz, hogy a fejedre esik egy, amúgy kezdetben szépnek indult ház homlokzata. Néhány utcában olyan markáns ammóniaszag van, hogy az akadályozza meg a részeg fiatalokat az odahugyozásban. Tényleg olyan, mint két teljesen különböző világ béna ötvözete.
Ilyenkor a legtöbb ablakban biztosítanak neked valami finom likőrmaradékot, ha van hozzá gusztusod. Csak felhörpinted, és máris magabiztosabban vágsz neki az utcáknak.
Ha esetleg idáig autóval jöttél, csak kedvet kaptál egy kis friss levegőhöz, a város ezen része is biztosít csodás parkolókat a kocsidnak. Mielőtt bejársz, döntsd el, hogy arrébb rugdosod a szemetet, vagy simán ráparkolsz.
A graffitik viszont hiányoznának. Van néhány, ami egészen pofás, és semmit nem ront a magára hagyott, oszlásnak indult épületek hangulatán, de leginkább mégis a chatfelületeket szeretem. Ahol többek között elolvashatom, hogy Joci egy buzi és Andit hívjam, ha igazán forró estére vágyom.
Lehet, hogy Józsefváros elindult a megújulás útján, de amíg az itt élők ugyanúgy bánnak a környezetükkel, mint egy szemétteleppel, addig a sok próbálkozás, csak újabb WC-nek használható sarkokat fog eredményezni.
