Bár nem mostanában volt, hogy sokak meglepetésére sikerrel vettem a középiskola által támasztott akadályokat, és belevetettem magam a nagybetűs életbe, hogy némi fulladozás után, visszasírjam a középsulimat, emlékszem a nyár előtti utolsó hetek idegtépő keménységére.
Saját emlékeimre alapozva, felteszek pár kérdést, amik közül nem mindegyikre tudom a megfelelő választ. Kérdések, amelyek sokakat (jó engem) érdekeltek az iskola utolsó napjaiban. Kezdjük a felsorolást!
Miért kell az utolsó egy hétre hagyni a létező összes dolgozatot és felelést?
Most ne vegyük figyelembe a bukásra álló embereket (nekik innen kívánunk sok sikert - össze lehet még hozni azt a kettest), akiknek a felelés vagy dolgozat, az utolsó lehetőség az évben. Én inkább az őrültként rohangáló tanárokra gondolok, akik év közben valahogy elfelejtettek jegyeket adni, és most lehetőség szerint szeretnének kiosztani vagy 200-at. Még talán ezzel se lenne baj, egy kicsit szidod őket a hátuk mögött, aztán írsz vagy felelsz, a legjobb tudásod szerint. De az egészet miért kell úgy tálalni, mintha ez a TE hibád lenne? Komolyan, mintha valami ördögi tervvel akadályoztad volna őket, hogy ne osztályozhassanak. A választ nem tudjuk, de a tanárok ezen típusa bizony létezik.Onnan ismerni fel őket, hogy „így nem tudlak lezárni” hangot adnak ki, főleg június tájékán. Védettek.Miért akar mindenáron segíteni?
Félreértés ne essék, az a tanár, aki megadja az esélyt, hogy javíts, sőt, még ő keres meg a szünetben, mintha neki lenne fontos, elismerést érdemel. De amikor mindez átcsap kényszerbe, az már rád is nagy veszélyt jelent. Tudod jól, hogy ha kimész „javítani”, akkor a biztos négyesedből nem ötös lesz, hanem egy bizonyítványban kevésbé ünnepelendő szám. Kedvesen megköszönöd a lehetőséget, de neked megfelel a négyes, pláne, hogy amióta már biztosan négyesre állsz, könyvet se vettél a kezedbe. De nem, menj csak a táblához, majd ő segít. Ebben az élethelyzetben nehéz megértetni, hogy egyedül azzal tudna segíteni, ha felelne helyetted, vagy békében hagyna. Próbáld húzni az időt, hátha kicsengetnek, vagy színlelj szívrohamot.Nem érdekel, mit veszünk jövőre
Ha esetleg csodával határos módon mindenkit sikerül lezárni, mindent sikerül leadni, ami az évre be volt ütemezve, hagyjuk a gyerekeket, filmet nézni vagy aludni. Senkit nem érdekel, hogy a nyári szünet után mivel fogjuk kezdeni az évet. Komolyan. Senkit.Mit csináltok a nyári szünetben?
A kérdés kedvesen hangzik el, a leggyakorlottabb tanároknak még érdeklődés is kiülhet az arcára. Sőt, olyan is van köztük, akit valóban érdekel. Ezzel önmagában semmi baj sincs, ha egy általunk szeretett, tisztelt tanár teszi fel a kérdést, a szünetben. Elbeszélgetünk róla, jó pihenést kívánunk és megyünk. Ha azonban mindez utolsó óra keretében történik, készüljünk rá, hogy senkit nem fog érdekelni a másik unott mondandója, az ember még a sajátját is unja.Felsoroljam, hogy ki miből hogyan teljesített az évben?
Ne.
Természetesen az itt leírtak nem általános érvényűek. A diákok többsége soha nem szeret írni vagy felelni, így a tanárnak gyakorlatilag esélye sincs jókor osztályozni vagy jókor kérdezni, kedvesnek lenni. Jómagam, bár enyhén szólva nem tartoztam az éltanulók közé, sok tanáromat kedveltem, és máig szívesen járok vissza a középiskolámba. Hogy ezek a látogatások egykori tanáraimból is örömöt váltanak-e ki, az már más kérdés. Az év végi hajtás, a feladatok feltorlódása, elég feszült idegi állapotba hozza a diákokat, nyilván a tanárokat is, így ezek az utolsó hetek sokak számára nem a móka és kacagás jegyében telnek. Pár emberben csak az tartja a lelket, hogy nemsokára vége.
Az utolsó napok feszültségéhez, egy diákok által kifejlesztett kérdéssel tudnék hozzájárulni. Öröm nézni, amikor felteszik egy tanárnak ezt a kérdést: ha egy tanár nem elég az összes tárgy megtanítására, hogyan várhatják el, hogy egy diák minden tárgyat megtanuljon?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
