A felismerést Joe Cocker Summer in the city című nótája hozta meg. Évekig a kedvenc dalom volt, és egy percig sem kételkedtem benne, hogy a mester saját munkája. Pedig a dalt eredetileg a The Lovin’ Spoonful nevű banda írta 1966-ban. Bár 2000-ben bekerültek a Rock and Roll halhatatlanjai közé, és egyik legmeghatározóbb nótájukként a Sumer in the cityt tartják számon, a végleges (és sokkal dögösebb) változatot Joe Cocker zsenijének köszönhetjük.
Az In the summertime című számot már többen is feldolgozták, közülük nekem a Derek Sherinian-féle feldolgozás a legkedvesebb. Bár ezt a számot nem írták át olyan radikálisan, a hangszerelés és természetesen Slash, egészen új színt vitt a nótába.
Az eredeti dalt Mungo Jerrynek köszönhetjük, és bár a srácok a klipben, mai szemmel sajátosan néznek ki, a nóta az ő előadásukban is abszolút élvezhető.
Lenny Kravitz az American woman című számot dolgozta át.
Az ő verziója is működőképes, én mégis jobban kedvelem az alap számot. Az eredeti "klipben" a srácok dögösek (tudom, Lenny is az), és az a kis recsegősség, ami mind a felvételből, mind az énekes hangjából hallatszik, nagyon jól áll a nótának.
Bob Dylan, Knockin on heavens door című dalát, a Guns N' Roses tette valóban népszerűvé.
És elértünk oda, ahova szerettem volna, ugyanis a Guns N' Roses egyik dalát is feldolgozták…
Szerintem ezt nem kellett volna. A videó alatti kommentekben viszont érdemes elmélyedni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
