Sokan és sokféleképpen tévelyedhetnek el a főváros dzsungelében, amikor először megérkeznek bele, mondjuk újdonsült egyetemistaként. Pedig ez a dzsungel nem is annyira erdő, amiben igazán nyakig el lehetne veszni, mert azt New Yorknak hívják. Sajnos popkulturális tekintetben Budapest még mindig bőven falu, ahol mindenféle testnedveket izzadnak a jobb ízlésű partiszervezők, hogy egy-egy estére legalább a párszáz ember meglegyen (néha már az is csúcsdöntés), és igen, most nem a népszerű itatókról vagy a soktízmillió forintos hátszéllel a szemek elé fújt gigabulibárokról beszélünk.
Cserébe örömmel előadjuk, mik azok a helyek, amikről beszélünk. Amik ugyan az össztársadalomnak egy-egy marginális, szociológiai értelemben még nagyítóval is alig észrevehető szeletét ragadják meg, viszont simán lehet, hogy évtizedek múlva majd ezekről beszélünk úgy, mint manapság a Tilos Az Á-ról vagy a Fekete Lyukról.
Az akácfa utca fekete kockája: LÄRM
Hosszú ideig fájóan hiányoztak Budapestről az elektronikus zenére kihegyezett, kompakt kis klubok, mint amilyen az egykori Mono volt. A romkocsmabumm ménkűje ráadásul kíméletlenül áthelyezte a csúcspontokat, és a dj-pultok helyett sajnos a bárpultoké lett a főszerep. Ezen próbált fordítani egyet a 2014 tavaszán a Fogasház felső szintjén megnyílt LÄRM, ami egy teljesen különálló entitás, ráadásul pont annyira sötét, amennyire egy ilyen helynek lennie kell. Hangkorlát nincs, hétről-hétre viszont igazán kurrens DJ-k és producerek, azok vannak.
Nappal filmszínház, este már más: Toldi Klub
A függetlenmozik egyik utolsó bástyája a Bajcsy-Zsilinszky út felénél helyezkedik el, pár lépésre az Arany János utcai metrómegállótól, és jóval messzebb a brit legénybúcsús idióták által uralt turistakopasztó bel-bel-belvárostól. A mozi nappal kávézós előcsarnoka hétvégenként tánctérré transzformál, és a 21. századdal lépést tartó zenei act-ek állnak színpadra, ironikus hiphoptól a szálgitáros énekeseken át egészen a feszes technóig húzva a palettát. Ráadásul rugózás közben hatalmas üvegtáblákon át lehet figyelni az utca történéseit!
Finn nyelvlecke: Pinafalva, azaz Vittula
A Kertész utca tövében működő Vittula már évek óta a budapesti mikrobloggerek, ironikus DJ-k és középosztálybeli punkok második, vagy max harmadik otthona. A stabil törzsközönségnek az egyik nagy előnye, hogy a hely üzemeltetői nem is nagyon szerveznek programokat, hanem azokat a vendégek hozzák és így valami egészen eklektikus bulifelhozatal alakul ki. Punkkoncertektől és new wave-estéktől kezdve, suttyó-traktoros-happyhardcore szeánszokon át, poppunk-emo-numetál sulidiszkóig van minden, a Legfelsőbb SADség egyház miséjéről pedig még nem is beszéltem. Csak munkavédelmiben gyertek, mert csúszik a hányás. Néha.
A Madách téri kapcsolatépítések bölcsője: Központ
A Madách teret úgy szokás emlegetni, mint a vigalmi negyednek az a perifériája, ahova már nem tolja el az arcát az ittasodó buliturista, mert kiesik neki a látókörből, holott szinte pontosan a legbelsőbb kerület (a hetedik) frekventáltsági középpontjában van, három botlásra a Deáktól. Itt főleg kurrens pesti villanyzenei árucikkek árusítják magukat esténként az apró hangszórókból - halkan, mert nem táncos helyről, hanem egy pubról beszélgetünk -, de ha valaki éppen a kulturális élsodor filmeseivel, grafikusaival, újságíróival vagy partiszervezőivel szeretne találkozni, akkor alig van olyan este, hogy ezt ne tehetné meg.
Underground a Blaha legtetején: Müszi
Művelődési Szint, teljes polgári nevén. Ugyanannak az egykor áruházként üzemelő épületmonstrumnak a tetején található meg, ahol a Corvintető is helyet foglal, csak éppen egy másik traktusban, és másik bejáraton át is lehet megközelíteni. A Müszi azonban a főleg elektronikus zenére fókuszáló, modern klubjelleget öltő, LED-plafonos testvérétől elszakadva a szilaj félanarchista szabadságot testesíti meg, ahol helye van egy molekuláira széthulló freejazz csapongásnak éppúgy, mint egy New York-i viccespunkzenekarnak. Csupán pár emeletnyi lépcsőt kell hozzá megmászni, reggel meg úgyis hazavisz a négyhat.
A Zuglói Titkok Kamrája: Dürer Pince
Vannak helyek, amik annyira trúk, hogy ha egy bulin ötvennél több ember jelenne meg, akkor az már felhígult közönség lenne. Az Ajtósi Dürer sor egymás arcába épült bulikomplexumai mögött csendben húzódik meg A Pince, ahol a város talán legkeményebb hardcore punk koncertjei mennek hétről hétre, majdnem teljes titokban. Ha az olyan szavak hallatán bizseregni kezd a tarajod, mint a d-beat, crust punk, vagy powerviolence, akkor itt fogod megtalálni a számításaid.
Begyújtották a jazznek: Lámpás
A jazz, lehet akár fúziós is, haldoklik a fővárosban, pedig sokak szerint lehetne létjogosultsága. A Lámpás mindazoknak az embereknek biztosít helyet, akik unják a dj-ket vagy az ugrálást. Tipikus lépcsőaljánfüstöskocsma, ami tekintve, hogy dohányozni nem lehet és füstgép sincs, nagy teljesítmény. A hely különlegessége abban áll, hogy szerdánként bárki beállhat zenélni, ha fejlődni vágyik akár nálánál klasszisokkal jobb zenészekhez is. Itt a jammelésen van a hangsúly és csak jobb szó híján hívjuk jazzbárnak, hiszen a zenészektől függően gyakorlatilag bármilyen irányba elmehet a muzsika. A Deák tértől egészséges két percnyire található, szóval még egy enyhébb este után józanodni is tökéletesen alkalmas. Gyenge világítás, kényelmes fotelek. Néha jobb ott hunyni egyet, mint otthon.
