1. Eredetileg nem a függetlenség elérése volt a céljuk
Amikor 1775 áprilisában megkezdődtek a harcok, az amerikaiak inkább küzdöttek szélesebb autonómiáért, mint a britektől való teljes elválásért. Ugyanazon év nyarán az ellenállást vezető Kontinentális Kongresszus kérvényt nyújtott be III. György királyhoz, amellyel a totális háborút akarták elkerülni, és amelyben tagadták, hogy a függetlenségért harcolnak.
A kérvényt azonban élesen visszautasították, a király nem is volt hajlandó elolvasni, minthogy az egy illegitim szervtől származik, válasz gyanánt pedig lázadásnak nyilvánította a gyarmatok harcát, amit mihamarabb le kell verni. A kérvény ugyan nem érte el célját, mégis fontos része a függetlenségi háborúnak, mivel ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a gyarmatok számára az egyetlen út a háború maradt.
2. A rabszolgáknak inkább a britek jelentették a szabadságot
A függetlenségi háború utáni amerikai retorika hajlamos volt a gyarmatokat, mint a függetlenség és szabadság megtestesítőit beállítani, és a briteket, mint fenyegetést erre a szabadságra nézve.
A rabszolgák számára ez azonban nem volt igaz. 1775 novemberében Virginia kormányzója, Lord Dunmore szabadságot ajánlott azon rabszolgáknak, akik segítenek leverni a lázadást. A csábító ajánlat ezreket vonzott az angol seregbe.
Ez az ajánlat viszont kétélű fegyvernek bizonyult, mert a déli államok pont az ültetvényeken dolgozó rabszolgák elvesztésének lehetősége miatt kötelezték el magukat a függetlenségi háború támogatása mellett.
3. A britek 1776-ban majdnem megnyerték a háborút
1776 nyarán a brit erők hatalmas vereséget mértek Washington seregére a Long Island-i csatában, majd a megmaradt gyarmati csapatokat New Jersey-n át egészen a Delaware folyóig üldözték.
Decemberre a legtöbb angol tábornok biztosra vette, hogy a korona elleni lázadás az összeomlás szélén áll, de nem sokkal később Washington ellentámadást indított felélesztve ezzel az amerikai harci szellemet és biztosítva a háború folytatását.
A legtöbben Howe tábornokot okolták, hogy nem ragadta meg az alkalmat az amerikai ellenállás szétzúzására amíg alkalma volt rá.
A történészek azonban "elnézőbbek" voltak vele szemben, felismerték, hogy még a győzelem szélén állva is hatalmas logisztikai kihívást jelentett olyan messziről biztosítani a csapatok ellátását, arról nem is beszélve, hogy a tábornok nem akarta még jobban elidegeníteni a gyarmatokon élőket erőszakos, vagy akár brutális módszerek alkalmazásával.
4. A francia kormány támogatta a felkelést szinte annak kezdetétől fogva
Természetesen voltak francia politikusok, akik ellenezték a segítségnyújtást félve attól, hogy saját gyarmataik egy esetleges amerikai sikeren felbuzdulva maguk is megpróbálják kivívni függetlenségüket, de a nagy többség a felkelés támogatásában a rivális angolok meggyengítésének lehetőségét látta.
Kevesebb, mint egy évvel a harcok megkezdését követően a francia kormány az amerikaiak ügyének felkarolása mellett döntött. A lázadók először francia fegyvereket és lőszert kaptak, hamarosan pedig pénzbeli támogatásban is részesültek, ami alapvetően befolyásolta a háború kimenetelét.
Az 1778-as francia fegyveres beavatkozás pedig kiterjesztette a háborút más kontinensekre is, ahol a két nagyhatalom gyarmataik révén versenyben állt.
5. A spanyolok és a hollandok is beszálltak a háborúba 1779-ben és 1780-ban.
Az angoloknak már az 1778-as francia intervenció is elég nagy problémát okozott, hiszen a francia flotta jelenléte nagyban korlátozta az addigi tengeri fölényét, ezzel is csökkentve az amerikaiakra nehezedő nyomást. A franciák oldalán azonban 1779-ben a spanyolok is beszálltak a háborúba és az egyesített hajóhaduk már nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint a Brit Királyi Haditengerészet.
A francia-spanyol armada komolyabb támadást csupán azért nem tudott indítani a szigetország ellen, mert a hajókon gyakoriak voltak a járványok és a francia, valamint spanyol admirálisok közti ellentétek lelassították a döntéshozatalt.
A hollandok 1780-as beavatkozása még jobban kiterjesztette a háború földrajzi határait, olyannyira, hogy a legtöbb brit politikus a függetlenségi háborút és ezzel az amerikaiakat már csak másodlagos háborúnak és másodlagos problémának tekintette.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
