1969-et írtunk, amikor napvilágot, vagy inkább filmtekercset látott az alábbi Lehel hűtőszekrény reklám. Érdekes kompozíció a háttérben a padlótól a plafonig csempés fallal, a nyitott hűtőszekrénnyel, amelynek a tetején egy kék szódásszifon virít. A beltartalom még ennél is szerényebb, egy jégkockakészítő, egy tálban éretlen őszibarackok, míg a hűtőajtóban csipkebogyó- és meggyszörp látható. A lányok műszőr bundája pedig egy külön misét is megérne, tekintve, hogy alatta nincsenek túlöltözve:
Az ilyen, és ehhez hasonló képeket az a sajátos helyzet szülte, hogy a szocialista Magyarországon klasszikus piaci verseny hiányában nem azért készültek a reklámok, hogy növeljék a keresletet. A cél sokkal inkább egy életérzés átadása és az állami propaganda terjesztése volt, a reklám amolyan vizuális kiegészítője a központilag megtervezett munkás hétköznapoknak.
Ezek a sokszor értelmetlen, de ma már rendkívül szórakoztató anyagok csak azért készülhettek el, mert az állami cégek a költségvetésből reklámkeretet kaptak. Az ingyenpénz pedig már akkor is könnyen jött, és még könnyebben ment el.
A reklámfotók viszont sokszor művészi szemlélettel készültek, mert a reklámfotósok hírügynökségeknél, magazinoknál és propagandafotósként is tevékenykedtek. Így a klasszikus szocreál esztétika könnyen keveredett a nyugati reklámok kötelező kellékeivel. Az utánzás azonban nem mindig járt sikerrel.
Az alulöltözött lányok tehát ebben a furcsa miliőben nem a fogyasztásösztönzést szolgálták, csak a döntéshozók és a fotósok igyekeztek velük érdekesebbé tenni a munkájukat. A fotók jó része egyébként nem is került a közönség elé, a cégvezérek csak szimplán így égették el a reklámpénzeket. Ha mégis megjelentek, akkor mindössze arról informálták az embereket, hogy létezik a hűtőszekrény, valamint igyekeztek elhitetni mindenkivel, hogy ez egy szabad és vidám barakk.
