Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az elengedés művészete

Elengedni az életünkből dolgokat sokszor a legnehezebb feladat.
Hirdetés
Hirdetés

Az ember alapvető természetéhez hozzá tartozik a birtoklás, mint attitűd. Birtokolni akarunk mindent, mert az egónk, mint olyan ezt megköveteli tőlünk. Birtoklunk tárgyakat, birtoklunk emberi kapcsolatokat, pénzt, házat, kocsit, barátokat, szerelmet, családot. Valahogy úgy alakult ez, hogy ettől érezzük magunkat jól, értékesnek, többnek, minél több dologról tudjunk, hogy a miénk. De mi van akkor, ha valamit elveszítünk ezek közül? Hogyan lépünk tovább? Hogyan engedjünk el? Hogyan birkózik meg ezzel az egónk?

A birtoklási vágy az emberi alaptermészet egyik része
A birtoklási vágy az emberi alaptermészet egyik része
web

Legkönnyebben feldolgozható veszteség a tárgyi veszteség, hiszen ezeket tudjunk pótolni. Lehet venni új telefont, új kocsit, új ruhát, de az emberi kapcsolatok elvesztése nem ilyen könnyen vagy egyáltalán nem pótolhatók. Túllépni sem ilyen egyszerű. Amikor az ember elveszít egy hozzátartozót, egy szerelmet, vagy barátokat az érzelmileg padlóra tudja tenni az embert. Itt kell megtalálni a megfelelő utat az elengedéshez. Mert mást nem tudunk tenni, csak elengedni. De az elengedésig is el kell jutni.

Az értetlenség, az önhibáztatás, a harag és sértődöttség fájdalmat szülnek.
Az értetlenség, az önhibáztatás, a harag és sértődöttség fájdalmat szülnek.
web

Amikor az egónkat ilyen csapás éri, hogy egy számunkra fontos dologtól kell megválnia, akkor első körben jön az értetlenség, az önhibáztatás, a harag, és a sértődöttség. Ezen a négy fázison át is kell esni, ezeket az érzéseket meg kell élni, hogy aztán el jussunk a végső ponthoz, amikor el tudjunk engedni azt amivel kevesebbek lettünk, legyen szó bármilyen emberi kapcsolatról. Az értetlenség az első, ami lebénít minket. Szinte fojtogató érzés, amikor nem értjük mi miért történik. Aztán amikor nem kapunk továbbra sem számunkra megfelelő választ a miértekre, akkor nyilván önmagunkba kezdjük el keresni a hibát, önmagunkat okoljuk, bármilyen legyen is veszteség formája. Az önhibáztatást egy idő után felváltja a harag és a sértődöttség, külön-külön vagy együtt keveredve ez a két életünket sokszor megmérgező és befolyásoló érzés. Ez a négy lépés közül a kritikus pont, hiszen teljes mértékben felemészthet minket. Lássuk be sértődött állapotban nem vagyunk fogékonyak még a tovább lépésre sem, ahogy semmilyen más pozitív behatásra és mint jól tudjuk a harag az élet legrosszabb tanácsadója, soha semmilyen jó nem született még haragból e világon.

A gyász fontos része az elengedési folyamatnak.
A gyász fontos része az elengedési folyamatnak.
web

Ha túl jutottunk ezeken a fázisokon, és készen állunk az elengedésre, akkor jöhet a gyász. Meg kell gyászolni minden fajta emberi kapcsolat elvesztését, elmúlását. Ennél talán semmi sem fontosabb. Meg kell tisztelnünk az elmúlt kapcsolatot és elsősorban a saját érzéseinket azzal, hogy megadjunk a kellő tiszteletet az emlékeknek, és az érzéseknek. Ha ez a fázis kimarad, akkor soha nem tudunk igazán túllépni a dolgon, soha nem tudjunk feldolgozni, elengedni. A gyász az elengedés elő kapuja. Gyász nélkül nincs elengedés.

Hirdetés
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem@nyugat@hu
Hirdetés

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés