Van ez a tévének nevezett valami, amit soha senki nem néz, de mégis mindenki tudja, hogy mi van benne. Én nem szoktam ezzel álművelkedni, bevallom, hogy szoktam bámulni mogyorót zabálva és sört vedelve. Három hete azonban valami egészen frankóra bukkantam.
Volt már példa a tv2-nél arra, hogy valaki kapjon egy késő esti műsorsávot és ott a csatorna arculatával szembe menve létrehozzon valami egészen értelmeset. Jó példa erre Till Attila Propaganda című műsora. Most Hajós Andrásnak bólintottak rá az ötletére, ami végül is egy egészen kis költségvetésből megvalósított szórakoztató műsor, a Dalfutár.
A show alapkoncepciója az, hogy Hajós egy amolyan szuper gruppal összerakat egy dalt. Keres dalszerzőt, aztán szövegírót, egy producert és végül egy énekest, akiket csak az egyes fázisokba von be, ráadásul úgy, hogy az alkotók nem is tudnak egymásról, majd csak végül a stúdióban, a dal felvételénél találkoznak.
Hajós arra is kísérletet tesz, hogy olyan szerzőket rakjon össze egy produkcióba, akik lehet, hogy totál más műfajokban dolgoznak, de a zene szeretete és a professzionalizmus összeköti őket.
Az egészben az a legjobb, hogy Hajós ezúttal nem próbál meg a középpontban lenni, ő itt most tényleg csak a Dalfutár, aki bicajon libben ide és oda, és tova és csupán a helyére illeszti az apró kirakós részleteket és végül összeáll a kép, vagyis a dal.
Eddig három dal született meg, nem izzadságszagú, nem verejtékes, hanem fülbemászó és slágeres. Rádiós füllel is lazán műsorba lehet szerkeszteni. Meg is tettem már párszor. Jah, egyébként a Dalfutárt péntekenként lehet elcsípni, ha kedvet kaptatok.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
