Egészen elképesztő felfedezést tettünk egy nagyon gyorsan végigfuttatott közgazdasági példáaval, aminek a végén rá fogsz jönni, hogy a borravaló tulajdonképpen egy olyan pénz, amit az emberiség sosem költ el.
Akkor kezdjük máris az alaptétellel. A Föld lakossága tulajdonképpen két részre osztható. Vannak szakmák ahol nincs borravaló, és vannak szakmák, ahol bár nem kötelező adni, de mégis valahogy ciki nem adni. (Nem, az újságíró erősen borravaló nélküli szakma.)
Jöhet máris a második megfigyelésen alapuló tétel. Azok a dolgozók, akik kapnak borravalót, azok nagyobb kedvvel és természetességgel adnak is. Így például a fodrász, aki gyakran kap plusz pénzt, nagy valószínűséggel, nagy kedvvel és természetességgel tovább is adja azt. Például a pincérnek. Az tovább adja a taxisnak, aki hálája jeléül ad egy kis jattot a vízszerelőnek. Az a kocsmárosnak, az pedig a burkolónak. Az iparos pedig ismét ad egy kis jattot a büfésnek. És így tovább, és így tovább, így megy ez a végtelenségig.
Persze azt egyértelmű, hogy borravaló mértéke sosem ugyan akkora, és hol kevesebb, hogy több pénz cserél gazdát. De tulajdonképpen a borravaló nem más, mint egy folyton gazdát cserélő állandó, amit nagy valószínűséggel az emberiség sosem költ el, csak áramoltat.
Jó indok lehet ez a smucigoknak, hogy miért teljesen felesleges jattolni bárkinek is.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
