Nincs ezen mit szépíteni, megöregedett apáink generációja, akik édes visszaemlékezésekből és nosztalgikus élményekből táplálkozva szívesen hozzák vissza fiatalságukat. Amikor még a világ legmenőbbje volt a Rolling Stones, amikor még a zsiguli volt az utak királya, és amikor az számított a legnagyobb arcnak, aki nyugatról csempészett farmerben indult neki csajozni a péntek éjszakában.
Persze nincs ezzel semmi baj, hiszen valószínűleg, jó 50 év múlva mi is retronak fogunk számítani amikor Air Maxben villogva iPodról hallgatjuk majd az Avicii best of-ot.
Az egyetlen baj sokkal inkább, hogy mostanság a retro elhasznált mocskos géprongy lett, ami az igénytelenséggel lett rokonértelmű. Mert a retro az nem raklapból eszkábált talponálló műanyag pohárral és még csak véletlenül sem műanyag susogós, négy csíkkal az oldalán. A retro egy életérzés, amit ha szebb és divatosabb szóval akarunk leírni, akkor vintage. Csillogósra polírozott, hibátlan kasznival rendelkező bogárhátú, DVD-ről játszott Szomszédok vagy éppen gondosan puhán tartott, fekete motoros bőrdzseki.
Hogy mennyire divatos vagy sem, az most egy másik kérdés. Bár azt gondolom, hogy egy szépen felújított vagy épségben megőrzött 60-70 éves holmi sosem fog kimenni a divatból. A küldetés sokkal inkább az, hogy ne hagyjuk eligénytelenedi azokat az értékeket, amikért a korábbi generációk megküzdöttek. Aki pedig az igénytelenség rokonértelmű szavának használja a retrot, az nagy valószínűséggel, mindenre képes.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
