Na jó, a foci EB-sorsolás igazán talán csak minket hozott lázba. Azért 44 év távollét, még ha igazoltan is, jó közelítéssel mégis csak egy emberöltő. 1972 történelem előtti időnek tűnik, pedig bizony, magyar labdarúgó válogatott akkor szerepelt utoljára Európa Bajnokságon. Akkor az elődöntőig jutottunk, ahol egy olyan országtól szenvedtünk, kötelező vereséget, amely ma már nem is létezik, a Szovjetuniótól.
Most majd fogadkozik a fél ország. Már pontosabban az a fele, akit még érdekel a magyar foci, különös tekintettel arra, hogy stadionépítések ide, EB-re kijutás oda, a meccsekre alig jár néző. Ez tényleg vicc. A 16. fordulóra pl. 9555-en voltak kíváncsiak. Összesen! Ez 1593 nézőt jelent meccsenként. A fejszámoló zseniknek üzenem, felfelé kerekítettem. Mégis nagyon kellett ez a kijutás. Valami hasonló miatt – igaz kicsiben -, mint a klímacsúcs.
1997 végén a világ nagyjából számon tartott országai, két kivétellel (USA, Ausztrália, utóbbi 2007-ben csatlakozott a megállapodáshoz) elfogadták a Kiotói jegyzőkönyvet. Ez a 2005-től hatályos egyezmény 2020-ig szabályozza az üvegház hatású gázok kibocsátását. A fejlett országok vállalták, hogy a 2008-tól 2012-ig tartó időszakban 5,2 %-kos csökkenést érnek el az 1990-es adatokhoz képest. De mi lesz itt 2020 után? Erről döntöttek most Párizsban. Ha maradna minden úgy, ahogy van, akkor rövid időn belül 3,9 Celsius-fokkal nőne az átlaghőmérséklet, majd a századfordulóra akár 4,5 Celsius fokkal. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, mindez mivel járna.
Ezt a folyamatot próbálja megfékezni a Párizsi Egyezmény. Majd 190 ország tett vállalásokat, s ennek köszönhetően a megállapodás szövege 2 Celsius-fok alatti átlaghőmérséklet-emelkedést irányoz elő, de bíztatásul utal arra is, hogy bizonyos erőfeszítések megvalósulása mellett a növekedés megmaradhat 1,5 fok alatt. Baromira nem mindegy.
Az egyezmény 2050-ig néz előre. A deres halántékú politikusok erőlködése tehát jócskán a mi életünket befolyásolja. Mi azonban csak reménykedhetünk, ahogy abban is, hogy valahogy átverekedjük magunkat jövő júniusban Portugálián, Ausztrián, meg Izlandon. Talán nem is reménytelen. Ahogy az sem, hogy a világ végre komolyan veszi magát, s az önként elfogadott vállalások betartásával még talán 2050-ben is maszk nélkül vehetünk levegőt Szombathelyen. Azt hiszem, IV. Henriknek igaza lehetett: Párizs tényleg megér egy misét.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
