Tetovált emberek – egy csoport, melynek tagjai egyformák, mégis rettentően különbözőek. Ez az, amire Alan Powdrill, londoni fotós rávilágít legújabb sorozatával. Az alanyokat nemes egyszerűséggel levetkőztette a londoni ködben, csak hogy közösen megmutathassák a világnak: ez vagyok én.
Van, aki tetőtől talpig szét van varrva, és van, akinek még férne hova. Van, aki 14 évesen kezdte, mások 50 évesen jöttek rá, hogy mi kell a teljes élethez. Minden embernek, így minden fotónak is története van, ezért Powdrill megkérte az alanyokat, hogy néhány mondatban foglalják össze a miértet és a hogyant. Vagy bármit, amit fontosnak tartanak, ha a tetovált testükről van szó.
Powdrill neve egyébként ismerősen csenghet, hisz nem ez az első eset, hogy valami kivételeset alkotott. Portfóliójában rengeteg érdekes arccal találkozhattunk már a világ minden tájáról. Érdemes követni legújabb munkáit, hisz a szürke hétköznapokban mindig színes folt egy-egy Powdrill-fotó. És ha netán november 11-én London környékén járunk,feltétlenül nézzük meg a kiállítást, ahol a tetkós képek és más alkotások is megtekinthetők lesznek.
Dave, 66
1963-ban kezdtem, amikor 14 éves voltam. Azt hiszem, már nincs megállás.
Victoria, 37
A tetkóim a személyiségem részét képzik, szeretem a testem most, és szeretni fogom 80 évesen. Ez vagyok én.
Graham, 58
51 voltam, amikor meglett az első tetkóm. Apám már meghalt, édesanyám pedig demenciában szenvedett, így nem mondott semmit.
Lillianna, 23
Nem hiszem, hogy valaha is változni fog a véleményem a tetkókról, és azt sem, hogy bármit meg fogok bánni.
Alex, 49
Az anyám nem örült, amikor meglátta a fecskét a kézfejemen, de akkor azt mondtam neki: Figyelj, ez nem ugyanolyan, mintha az utcán tolnám a heroint!
Izzy, 48
Szeretem, hogy más vagyok, és szeretem, hogy valaki minden nap kérdez a tetkóimról. Én mindig azt mondom: a jó tetkó nem olcsó, az olcsó tetkó pedig nem jó.
James, 33
16 éves voltam, amikor egy hüllőt varrattam a csípőmre. A szüleim kétségbe estek, hogy hogyan fogok így munkát kapni.
Kimmy, 29
A Kiss tetkóm a kedvencem. Őrülten fájt, de jó érzés kimutatni az elkötelezettségem a banda iránt.
Michelle, 53
Nem tudom azt mondani, hogy eljön a nap, amikor leállok. Még van hely rajtam, és amíg van szabad felület, addig lesz új tetoválás is. Nem hiszem, hogy valaha is változna a véleményem.
Még több képért és történetért kattints az alanpowdrill.com-ra, vagy keresd Powdrill Facebook-oldalát.
