Lépj ki a fénybe!

Holnap lesz a Nemzetközi „Coming out” azaz Előbújás Nap.
 
 

Lépj ki a fénybe!

Holnap lesz a Nemzetközi „Coming out” azaz Előbújás Nap.
 
 

Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket!

 
 
 
 

Lépj ki a fénybe!

Holnap lesz a Nemzetközi „Coming out” azaz Előbújás Nap.

A nyugati világ egyik legnagyobb sikere és eredménye mindenféleképpen az, hogy ma már az ember szabadon, és SZINTE korlátok nélkül élhet. De mit is jelent az, hogy korlátok nélkül, szabadon élhet valaki?
A szabadságot sokféleképpen definiálhatjuk, hiszen a szabadságot jelentheti az is, hogy mi dönthetjük el, hol élünk a világban, milyen munkát végzünk, kivel élünk együtt, hogy milyen hobbit választunk és lehetne hosszan sorolni még. De vajon akkor, miért kell sok-sok embernek bujkálnia, miért kell félnie mások véleményétől, kritikájától, megbélyegzésétől? A társadalom, amiben élünk kényszerít minket bele? Mi magunk választjuk? Mindkettő. Szabad életnek lehet ezt nevezni? Szabadok vagyunk akkor, ha titkolnunk kell valódi önmagunkat? Nem!

Ma már mindennek, így a „Coming Out”-nak is van Világnapja. Biztos sokan, azt gondolják, hogy persze mert most nagy a buzilobbi, meg inkább bújjanak el, és ne mutogassák magukat mindenki előtt, mert beteg, és perverz dolog ez. Az lenne? Ma mindenkinek joga van szabadon élni, és Te kedves olvasó, aki felhorkantál az előbb azon, hogy Nemzetközi Előbújás Nap van, gondolkodj el azon, hogy mennyi olyan dolgot csinálhatsz, ami a szabadság érzetedet növeli. Senki nem néz rád, furán, ha megfogod az utcán a párod kezét, vagy éppen mindenki füle hallatára kedvesen becézed. Bátran és büszkén, félelem nélkül mész ki az utcára bármilyen stílust képviselj, vagy tartozz bármely szubkultúrához. Mert ma már ebben a multi-kulti világban, mindenkinek joga van, ahhoz, hogy bátran önmaga legyen. Mégis van egy közösség, amelynek tagjai ritkán van gyakran, de félelemben, megaláztatások közepette, bujkálva, valódi személyiségüket titkolva élik a mindennapjaikat. Melegek, leszbikusok, transzneműek, biszexuálisok. Ők azok, akiket a társadalom akarva vagy akaratlanul, de inkább akarva és tudatosan titkolózásra, bujkálásra kényszerít.

Lehet továbbra is értetlenül nézni, hogy miért kell a felvállalásnak világnapot szentelni. Az LMBTQ társadalom tagjaként, az én olvasatomban erre két dolog miatt van szükség. Az egyik, hogy ez a nap elsősorban az LMBTQ embereknek szól, hogy tudják, nincsenek egyedül ebben a nagy világban, bármennyire is azt gondolják és talán erőt adhat, egy lökést kaphatnak, hogy igen, a mai napon sokan megteszik, hogy ki lépnek a fénybe, hogy felhagynak a bujkálással, hogy leszámolnak az árnyékban éléssel járó stresszel, szorongással, küzdelemmel, félelemmel és tesznek azért, hogy teljes és szabad életet élhessenek, mert csak akkor lehetnek szabadok igazán ha tesznek magukért.

A második dolog, amiért szükség van erre a napra, az nem más, mint, hogy emlékeztessen mindenkit, aki nem az LMBTQ társadalom tagja, hogy ha valaki eljut a felvállalásig és coming out-ol, az mögött mennyi harc, kétely, félelem, szorongás van, és mekkora döntés és lépés ezt megtenni. Nem csak ma, hanem az év bármely napján. Ez a nap talán felhívja a figyelmet arra, hogy az alapvető szabadsághoz való jogunkba beletartozik az is, ami ellen tenni nem tudunk, hiszen a nemi identitás nem választás dolga, hanem kapott dolog, és ezzel kell kihozni a legtöbbet ebben az élet nevű játékban.

Gondoltam elmesélem az én Coming out történetemet, de aztán rájöttem, hogy az egy nagyon rövid történet lenne. Nem volt, mégis tart még most is. Valahogy nekem kimaradt, hogy odaálljak a család, vagy barátok elé és azt kelljen mondanom, más vagyok. Ebből a szempontból nagyon szerencsésnek érezhetem magam. Még mielőtt valaki elkezdene irigykedni, ne tegye! Valahogy az elmúlt időszakban olyan partnereket küldött a vicces kedvében lévő Cupido, akik előtt nagyon hosszú út áll, hogy esetleg felvállalják a valódi önmagukat és hozzá tartozó vágyaikat. Természetesen ez nekem is nehézségeket, szorongást, szomorúságot, fájdalmat okoz, de próbálom a legjobbat kihozni ebből. Megmutatni, hogy melyik az az út, ami járható. Azoknak, akik ma odaállnak a család és barátok elé, hogy elmondják mi is a nagy helyzet, nekik pedig egy kis erőt adó jó tanácsként álljon itt a következő idézet:

„Csak én tudom megváltoztatni az életem. Senki nem tudja megcsinálni helyettem.” - Carol Burnett

 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

     

    Hirdetés

     

    Hirdetés

     

    Hirdetés

     
     

    Hirdetés

    Hirdetés