Lehet huszonévesen normális kapcsolatom?

Valószínűleg igen, de miért olyan rohadt nehéz?
 
 

Lehet huszonévesen normális kapcsolatom?

Valószínűleg igen, de miért olyan rohadt nehéz?
 
 

Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket!

 
 
 
 

Lehet huszonévesen normális kapcsolatom?

Valószínűleg igen, de miért olyan rohadt nehéz?

Azt gondolná az ember, hogy a gimis tiniszerelmekből tanultunk, innentől minden egyre könnyebb, egyre gördülékenyebb lesz, aztán meg a nagy francokat. De miért olyan nehéz huszonegynéhány évesen minden párkapcsolat?

Szar dolog másodiknak lenni

Ez az az időszak, amikor párkapcsolati szempontból még az aktív életünk elején járunk, de már nem a legelején. Mit jelent ez? Hogy az első nagy szerelmen már túl vagyunk. Baromi sokaknak összejött gimi végén, vagy az egyetem legelején megtalálni az első igazi nagy szerelmet. Azt az embert, akivel együtt léptek be a felnőttkorba, akivel együtt nőttek fel. Első közös nyaralás, első ilyen szex, első olyan szex, akár első közös albérlet is, lényeg a lényeg, volt egy olyan ember, aki iszonyú meghatározó szereplője annak, hogy a srác vagy a lány akivel épp össze akarsz jönni az az ember lett, aki.

Ez pedig egy olyan buli, amit nagyon nehéz felülmúlni. Iszonyú sok kitartás, türelem és idő kell ahhoz, hogy meghatározóbb szereplők legyünk valakinek az életében, mint az első nagy szerelme. És amíg ez nem történik meg, amíg nem leszünk tovább együtt, mint ők voltak, amíg nem lesz több közös élményünk, mint nekik volt, és amíg nem zsebelünk be mi is jó néhány elsőzést, addig mindig ott marad a kérdés a fejben: Leszek-e olyan fontos, mint ő volt?

Nyilván a social media hurrdurrdurr

Ha már elkezdtünk belemenni, hogy milyen nehéz elviselni az exeket, akkor itt van még egy súlyos nehezítő körülmény. Hogy mindenhol ott lehetnek. Facebookon törölni egymást ciki, oké, de vajon beszélnek is? Miért nem mondta, hogy van twittere és miért privát? Attól, hogy nem követi instán, vajon még stalkolja? És azt a furcsa anont tumblrön vajon ki írta neki? És nem csak az exek miatt aggódsz. Ott van megszámlálhatatlan ember, akit követni, lájkolni lehet, és vajon a tindert is csak azért tolja, mert vicces, vagy írt már neki valaki? Ebben a nagy social hálóban sokkal, de tényleg sokkal könnyebb féltékenynek lenni.

Ő, vagy a jövőm?

Az egyetem is iszonyatosan be tud kavarni. Nem is feltétlenül az a fő baj, hogy a sok tanulás miatt ne lenne idő a másikra. Mondjuk nyilván ez is előfordul, és ebből is lehet balhé. De mi van, ha mondjuk kimennék egy félévre Erasmus-szal? Vagy ha ő menne ki, én meg nem akarom? Van egy munkalehetőség egy másik városban? Az ország túlsó végére mennék mesterre? Túl lehet ezeket élni?

Én már komolyban gondolkozom

A húszas évek közepe az, amikor elkezdenek nőni a távolságok az emberek családalapításhoz való hozzáállásában. Teljesen érthető, ha valaki még tanulni, bulizni, tapasztalni akar, felépíteni a saját életét, és ilyen kötött dolgokon még csak nem is gondolkozni. Viszont az emberben már elkezdenek dolgozni az ösztönök, ráadásul nyilván vannak, akiknek nagy szükségük van egy család biztonságára, vagy mondjuk nem akarnak öreg, a gyerek generációjához teljesen értetlenül álló szülők lenni később. Az ilyen különbségek is simán éket verhetnek két ember közé.

De akkor mégis mit lehet csinálni?

Az egyik legfontosabb dolog megbízni, és megbízhatónak lenni. Annyi a kérdőjel ilyenkor egy párkapcsolatban, hogy egyszerűen nem lehet úgy belemenni, hogy nem bízunk meg a másikban, ha tele vagyunk kétségekkel, mert abba rövid távon beleőrülünk. Ehhez viszont az kell, hogy a két fél teljesen őszinte legyen egymáshoz, mindenben. A kérdéseket meg kell válaszolni, őszintén, még akkor is, ha a válaszok esetleg rosszul esnek. Az a legfontosabb, hogy tisztán lássa mindenki a helyzetet, és úgy tudjon mérlegelni.

A másik pedig az, hogy ahol ennyi minden elszaródhat, ott valami valószínűleg el is fog. Nem fog minden elsőre zökkenőmentesen menni. Ezért iszonyú fontos a türelem. Ha őszintén, nyíltan csinálunk mindent, előbb utóbb minden ki fog tisztulni. Csak tudni kell ezt kivárni.

 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

     

    Hirdetés

     

    Hirdetés

     

    Hirdetés

     
     

    Hirdetés

    Hirdetés