Gender-forradalom tört ki a világban

Amíg nálunk tavaly buzilobbitól volt hangos a közélet, addig számos másik országban lassan mindenki egyenjogú lesz.
 
 

Gender-forradalom tört ki a világban

Amíg nálunk tavaly buzilobbitól volt hangos a közélet, addig számos másik országban lassan mindenki egyenjogú lesz.
 
 

Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket!

 
 
 
 

Gender-forradalom tört ki a világban

Amíg nálunk tavaly buzilobbitól volt hangos a közélet, addig számos másik országban lassan mindenki egyenjogú lesz.

2015 sok szempontból a változások éve volt az LMBTQ emberek életében, első sorban a melegek és leszbikusok jogait erősítették. Több országban, Írországban például népszavazással döntöttek arról, hogy az egynemű párok hivatalosan is házasságra léphetnek egymással, így törvényben foglalt jogokkal rendelkezhetnek ugyanúgy, mint bármely hetero pár. Mind emellett sok híresség bújt elő azaz Coming out-olt ezzel is felhívva a figyelmet a világ ezen szemléletének folyamatos és fontos változásaira. Persze ott van a másik oldal, a konzervatív, régi normákat támogató, olykor bigott - tisztelet a kivételnek - hangosan buzizó társaság, akik rendszerint azzal érvelnek, hogy nekik semmi bajuk a melegekkel, csak ezt ne vigyék az utcára, maradjanak a négy fal között. Az ostobább pedig hangosan kiabálva félti a gyerekeit összekeverve a homoszexualitást a pedofíliával.

Személyes véleményként hozzáteszem, mint az LMBTQ társadalom tagja, én sem minden estében értek egyet a maga mutogató, polgár pukkasztó, csakazértis viselkedés formával, de lássuk be valamikor a XX-dik század elején az egyenjogúságért, választójogért harcoló nők is mindenkit megbotránkoztatva utcára vonultak ezzel hívva fel a figyelmet ügyük fontosságára. Ők voltak a szüfrazsettek. Ha ezek a nők nem ilyen bátrak és “csendben maradnak”, akkor talán ma nem ott tart a világ, hogy jó eséllyel az USA következő elnöke egy fekete férfi után nő lesz, hisz Hillary Clinton a demokraták elnök-jelöltje jó eséllyel indul az elnöki székért.

Itt el is érkeztünk egy nagyon fontos és 2016 vezető gender problémájához, ez pedig nem más, mint a bináris nemek elavultsága vagy létjogosultsága napjainkban. A XXI. század elején van e legitimitása annak, hogy egy vezetőt vagy bárki mást a szerint ítélünk meg, hogy az illető férfi vagy nő? Bármely aspektusban is használjuk ezt a két nemi megkülönböztető jelzőt, egy dologról beszélünk: emberekről. Emberekről, akik vezethetnek egy országot, bírhatnak politikai befolyással vagy egyszerűen csak lehet a szomszéd aki lemegy bevásárolni a boltba, vagy elmegy vacsorázni. Az előzőekből talán kikövetkeztethető, hogy a bináris nem a jelenleg elfogadott világ rendben alkalmazott férfi és nő megkülönböztetésre utal, mely szerint csak ez a két nem létezik és elfogadható, átfedés nincs a nemek között, mindenki a biológiai nemének megfelelő besorolást kapja és e szerint is kell kezelni.

Míg tavaly az LMBTQ mozaik szó első feléhez (L=leszbikus, M=meleg, B=biszexuális) tartozó embereknek kedveztek a változások leginkább, addig ez az év a T azaz transzszexuális és Q, mint queer emberekre fokuszál és ígér előre lépéseket.

A távoli kontinens ország, Ausztrália után Nagy-Britanniában is felmerült az a szabályozás mely szerint a transzneműekre, genderqueerekre jobban odafigyelve a nemek megkülönböztetésére használt megszólító előtagot, Mr. és Ms., azaz Úr vagy Hölgy el kell hagyni, sőt az igazoló okmányokban az illető nemét sem kellene feltüntetni, csak és kizárólag olyan esetekben kellene ezeket szerepeltetni, ahol elkerülhetetlen a születési nem fontossága, például orvosi vizsgálatok előtt.

A megszólítás és okmányokban fel nem tüntetett nem elhagyása nemcsak ezeknek az embereknek kedvezne, hisz szüfrazsettek ide vagy oda, ma is sokszor éri az embereket, nőket negatív diszkrimináció nemük miatt. Ma még csak álom, hogy egy ilyen rendelet Magyarországon is felmerüljön. Igaz, amíg egy név adásnak vagy változtatásnak is hatalmas korlátai vannak, hiszen itthon hivatalos névjegyzék által meghatározott férfi és női nevek vannak és ha egy név megkapta a nemi besorolást, akkor az csak a nemnek megfelelően adható vagy változtatható. A költekezően ránk erőszakolt születési nemnek megfelelő megszólítás elhagyásával is rengeteg kínos percet lehetne elkerülni.

Saját tapasztalatból mondom, nem régen esett meg velem a következő: családom egyik tagját látogattam meg a világ legliberálisabbnak tartott országában. Aki mar utazott repülőn nagyon jól tudja, hogy jegy vásárláskor a nevünk megadásánál ki kell választani a megfelelő megszólítást is aminek egyeznie kell az okmányban szereplő nemünkkel, hisz jegy kezeléskor és okmány ellenőrzéskor bármi nemű eltérés esetén megtagadhatják a beszállást. Épp haza fele tartottam Hollandia egy kicsiny repteréről, már a kapunál álltam várva a beszállást, amikor a hangos bemondó elkezdte harsogni: Mr. XY, please…! XY persze én voltam és ahogy a nagykönyvben meg van írva olyan kicsi a reptér, hogy könnyen átlátható az egész, rajtam kedvenc tűsarkúm és disegner mini ruhám, vállalom lezseren egy kis őszi bunda, mert repülni is csak stílusosan szabad, amikor a hangos bemondó harsogó és megszégyenítő misterezésére kiállok a sorból és az apró reptér összes várakozó utasának szeme láttára az információs pulthoz vonszolom magam, mert ez most nem vonulás volt, hanem életem legmegszégyenítőbb méterei az információs pultig. Azt a Mr.-t igazán harsoghatták volna halkan, nagyon halkan.

Már így az év elején még egy fontos esemény, lépés történt ezen a téren, ugyanis az elfogadás zászlós hajójaként számon tartott New York - az államokban itt volt először nyíltan másságát vállaló polgármester - radikális rendeletet hozott a nemi alapú diszkrimináció ellen, mely szerint például egy new yorki munkáltató nem írhat férfi nevet a munkavállaló azonosító kártyájára ha az inkább nőnek érzi magát, akkor sem ha az irataiban még férfiként szerepel és fordítva. Mind emellett az illem helyiségeket vagy éppen edző termi öltözőket mindenki a nemi kifejeződésének megfelelően használhatja, még akkor is ha az ott tartózkodók ezt esetlegesen kifogásolják. Javasolják még többek között az uniszex mosdók létrehozását, sőt a munkáltatók nem szabhatják meg, hogy egy nő például csak szoknyát a férfiak csak nadrágot viselhetnek. A kihágásokat súlyosan büntetik, akar 250 ezer dollárra is rúghat a bírság szabálysértés esetén.

Ausztrália, Nagy-Britannia és New York megmutatják az irányt és menetelnek a “genderőrületben” előre. A többi országnak már csak egy kis bátorságot kell gyűjteni, hogy a nehezen kitaposott de már járt útra lépjenek és ezzel könnyebbé és élhetőbbé tegyék az életét azoknak az embernek, akik az LMBTQ társadalom tagjaként a “normálisok” stigmatizálnak, kirekesztenek, diszkriminálnak. Ahogy említettem már, mi egy olyan országban élünk, ahol az ilyen módosítások fényévekre vannak tőlünk, hisz tavaly jól érthetően elhangzott, mi csak megtűrt, nem teljes jogú állampolgárok vagyunk. Mindenkinek a környezetében van olyan ember aki LMBTQ, de rengeteg küzdenek a láthatóság - láthatatlanság dilemmájával, hiszen előbújnia nem egyszerű, főleg itthon nem az. Ha ezeket az irányelveket melyek a gender kérdés megoldására törekednek megpróbáljuk beépíteni életünkbe, akkor sokat segíthetünk abban, hogy egyszer eljussunk arra a szintre ahol nincs láthatóság - láthatatlanság kérdés. Ma a láthatóság az élhető életet, míg a láthatatlanság az élhetetlent jelenti. Ti barátaink és szimpatizánsaink legalább annyit tudtok tenni értünk, mint mi LMBTQ emberek önmagunkért.

 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

     

    Hirdetés

     

    Hirdetés

     

    Hirdetés

     
     

    Hirdetés

    Hirdetés